Néha mondod: örök lesz a nyár,
- U - U U - U U -
s mely kettőnkre tűz, a napsugár,
- - - U - U - U -
sohase bágyad -
U U U - U
Ilyenkor búsan paskolom botommal
U - - - - - U - U - U
a hallgatózó uccaszéli fákat.
U - U - - - U - U - U
Máskor meg mondod: hiába már.
- - - - - U- U -
Beteljesedés senkit se vár,
U - U U - - - U -
s az élet szétver...
U - - - U
Ilyenkor bizton, szilárdan mosolygok,
U - - - - U - - U - -
mint a szép időt jelző barométer.
- U - U - - - U U - U
| A
A
B
C
B
| 9
9
5
11
11
| | A
A
B
C
B
| 9
9
5
11
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|