Dsida Jenő

Sápadt levél

Sápadt levél az ájult fáról
Lihegve a mély kútba hullt -
Ott álltam - néztem, láttam
És fölriadt a régi múlt.

Tüzes tavasz, csókos csicsergés,
Virág-parfümös, lombos ág...
Valahogy úgy felfájt szívemben
A zajgó vérű ifjúság! -

Láttam, láttam a sötétséget,
Az örök-semmis, hideg űrt,
S láttam szegény magam-levélkét
Amint repült, repült, repült...