Áldás a fenyőkre
Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.
De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
Ti maradtatok csak örök virulóan.
Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
Néma hirdetői örök Szerelemnek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. június 14. 13:57 |
Ez a vers tökéletesen leírja, hogy miért imádom én is a fenyveseket. Gyönyörű! :)
2013. április 9. 09:38 |
Nagyon szép!