Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
- U - - U - - U U - - U U - - U U
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
- U - U - - - - - - U -
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
U U U U U - U - - - U U
Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
U - - - U U - U U - - U - - -
meg kinek zöldel.
- U - - U
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
- - - U U - U - U - U U U - - - U
megégetni a szám.
U - - U U -
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
- - - - U - U - U - U - - U U -
szomorú vagyok.
U U - U -
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.
U U U - - U - U U - - - U U
Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
U - U -- U U - - U - - - U U - - U U
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
U - - U U - - U U - U - - U U - U -
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
- U - - - - U U U U - - - U - - - U - - U
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
- - - U U - U - U U U - U U - U - - -
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.
- - U U - - U U - U U U - - U - - U
Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
- U - - - - U U U U U UU - - - - U U - U -
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
U - U U U U U - U - U - - - U U - U U U
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.
- U U U - - - - U - U U - U - U
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
U U U U U - U - - - U U
| 17
12
12
15
5
17
6
16
5
14
19
18
21
19
18
22
20
16
12
|
Alliteráció
|