Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1117 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 27.

Megosztás

Címkék

Nagy Imre

Utazó diák

Indúl nagy utára az árva diák,
Feszítik agyát karakán ideák;
Jó bor: mibe gondja temetve leend,
Szép lány: kit amúgy magyarúl ölelend.

Míg fenvan agyában a' helyre leány:
Vállát töri a' butor és kaczagány;
Mért kelletik így nyomorogni gyalog?
Mond, hejh! biz ez ugyse fonáka dolog.

Sok van, ki üvegbe szegett kocsin ül,
Nem tud pedig egyik is ám görögül;
Nem hallgata hagymaszagú szavakat,
Szerzett kocsit és veve szép lovakat.

De mért zavar e' fanyar ízü panasz?
Hintót, lovakat, hiszen, úgy sem ad az.
Nem messze fehérlik a' pusztai lak,
Jó bor vagyon ott 's gyönyörű kis alak.

Igy andalog; és tova messze halad,
Hegy, völgy, falu, város utána marad,
'S majd hogy ha elér hova vágyakodott:
Megszállja a' hemzsegő kosta lakot. -

1837.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ