Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
- - U - U - U -
Mint hajlik a patakon át,
- - U U U U U -
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
- U U U - U U -
Hogy benne társad ne keresd?
- - U - - U U -
Már ága között az arany napot
- - U U - U U - U -
Nem tartja, madara elhallgatott,
- - U U U U - - U -
Virága nincs már, sem gyümölcse,
U - U - - - U - U
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
- - U - U - - - U
Mint a tünődő, ki ily estelen
- U U - - U U - U U
A végtelen titkába elmerül,
U - U - - - U - U U
És testtel is szelíden arra dűl,
- - U - U - U - U -
Amerre lelke vonja testtelen...
U - U - U - U - U U
| A
A
B
B
C
C
D
D
B
E
E
B
| 8
8
8
8
10
10
9
9
10
10
10
10
| | | |
| Alliteráció
|