Nagy Imre Borúra derű című versének elemzése

RitmusképletSzótag
A` szunnyadó fél földet örökre nem
-    -   U -  -   -  U  U -  U  -  
Fátylozza éjköd, holdtalan éjhomály,
 -   -  U -  -    -   U U  -  U -    
Midőn kelet` rózsás öléből
 U -   U -    -  -  U - -  
Nap mosolyog ki, - letűn az éjgyász.
 -   U U  -   U     U -  U  -   -    

  
Hó közt didergő földet örökre nem
 -  -    U -  -  -  U  U -  U  -  
Lánczol le metsző szél üveghíd alá,
 -   -   U  -   -   -  U -  -  U -  
Hogy ott aludjék renyhe álmot,
 U   -   U -  -   -   U -  -   
Mint hamu sír` rideg éjjelében.
 -    U U  -    U U  -  U - U   

  
Tél` sírbilincsét feltöri a` tavasz,
 -    -  U -   -   -  U U -   U U   
Ez a` teremtés` tünde menyasszonya,
U  -   U -  -    -  U  U  -   U  U  
Ha ez mosolyg: a` már halott föld
 U -   U -     -   -   U -    -   
Báj alakot nyer özön virággal.
 -  U U -    U  U -   U -  U   

 
A` szenvedés` vérkönye után öröm -
-    -  U -    -  U  U U -  U -    
Sugár dereng föl bánatos arczokon,
 U -   U -    -   - U U  -   U -   
`S a` fájdalomnak mély keservű
   -   -  U -  -   -    U -  -
Éneke végre dalokra fordúl.
- U U  -  U  U -  U  -  -   

  
Ne csüggedezz hát! bárha lenyomva tart
 U   -  U -    -    -  U  U  -  U  -   
Most érczigában sorsod. Erős kebel,
 -   -   U - -   -  U   U -   U -   
Hit és reménység nem remegnek,
 U  -   U -   -   -   U -  -   
Nem, ha pokol zajog is köröttök.
 -    U  U -   U U  -   U -  U  
 12

11

10

10



11

11

9

11



13

13

10

10



13

11

11

10



11

11

9

10