Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 971 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 24.

Megosztás

Címkék

Nagy Imre

Kisded' halálára

Kisded! korán elhervadál,
Mint hajnalon letört virág,
Korán sülyeszte sírba a'
Rontó halál' ádáz keze,
Kivágva kiméletlenűl
Léted' derülő reggelén.
Arczodnak rózsabíborát
Halott fátyol födözte bé.
Szemed' mosolygó csillagit
Álom' homálya zárta el,
Álom' homálya, a' melyet
Soká derít fel báj korány. -
De szent nyugalm' szelid ölén
Megháborítlanúl pihensz,
Boldog vagy, a' földnek baját
'S gyötrelmeit nem érezed.
Pihenj, lebegjen hamvidon
Lágy béke 's üdvös nyugalom,
Aludj, míg túl nagy álmidon
Felnyílik a' gyász sírhalom.
A' támadás' viradtakor,
Midőn felkél a' síri por,
- Elhagyva a' bűnásta hont -
Meglát szülét, testvért, rokont.

1837.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom