Panasz
Langy harmat a' sárga mezőre ha hull,
A' völgy violája ifjodva virúl:
És balzsamot önt ha az égi remény,
Nem zúg vihar a' panaszos kebelén.
Langy harmat a' sárga mezőre nem hull,
A' völgy' violája göröngyre borúl,
'S hervadva lehervad:
Tünt múltam után ah! így hervadok én,
Nem balzsamoz árva szivemre remény,
Nyugtot csak a' sír ad, -
Békés nyugalom van a' sírnak ölén
Békés kebeledbe sohajtozom én:
Sír! testem ha hamvad
Nyugtasd meg a' hamvad.
De hogyha a' lányka poromra borúl,
Zúgj fel hitetőm' kebelére vadúl,
Hogy messze kerűlje a' holtat.
Kora sírba miatta hajoltat!
1837.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!