Reviczky Gyula Papir-romok című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Irásim közt motozgatok,
U - -   -    U -  U -   
Foszlányokon merengek.
 -   -  U -   U -  U  
Ez össze-vissza hányt lapok,
U  -   U  -   U  -     U U  
Ezek a csonka versek
U U  U   -  U  -  -  
Másoknak semmiségek;
 - -  -   -  U - -   
Nekem egy ifju élet.
 U U  U   -  U - U   

  
Valósulatlan álmival
 U - U -  U  -  U U 
Elhervadt ifjuságom.
-  -  -   -  U - U  
Óh, mind veszendő, mind kihal!
-    -    U  -  -   -    U -   
Csak tünemény, csak álom!
  -   U U -      U  - -   
Százszor jobban szeretjük,
  -   -   -  -    U -  -   
Ha vége s eltemettük.
 U  - U   -  U -  U   

  
Jövel, kis illatos levél,
 U -    U  -  U -   U -   
Te drága kéz irása.
 -   - U  -  U - U  
Sejtelmes vágyakról beszél
 -  -  -   -  -  -   U  -  
Minden kicsiny vonása.
 -  -   U  -    U - U  
Remények láza nemrég,
 U -  -   - U  -  -   
Most édes-kínos emlék.
 -   - -   - U  -  -   

 
Egy-két virágot, levelet
-    -   U - -    U U -  
Még áhitattal őrzök.
 -  - U -  U  -  -   
De a regénynek vége lett
 U U  U -   -   - U  -   
S a szív hozzá törődött.
  U   -   -  -  U - -    
Másért küzd, fáj szünetlen`:
 - -    -     -    U -  -     
Nyugalma lehetetlen.
  U -  U  U U -  U   

 
A jó barát minden sora
U  -  U -   -  -   U U 
Nagy eszmék hirdetője,
 U   -   -   -  U - U  
Volt szebb jövő apostola,
 -     -    U - U -  U U 
És Judás lett belőle.
-   U -   -    U - U  
Megcsalt, megmart azóta.
 -   -     -  -   U - U  
Sebaj! Hisz` régi nóta.
 U -    -     - U  - U  

  
Foszlányok! rongyok! A jelen
 -   -  -    -   U   U  U -  
Csúf meghazudtolása!
  -   -  U -  U - U 
Egykor barátság, szerelem...
-   -   U -  -     U U -     
S gunyos visszája már ma.
   U  -   -   - U  -   U 
El, el, fakó halottak!
U   -    U -  U -  U  
Emésztő tűzbe doblak.
U -   -  -  U  -  U   

  
Legyetek porrá, hamuvá,
 U  U -   -  -   U U -  
Mint lángoló szerelmem.
 -    -  U -   U -  U  
Az idő sírba hantolá,
U  U -  -  U  -  U -  
S óh, mégis temetetlen.
  -    - -   U U -  -   
Fel-feljár, hogy kisértsen,
 -   -  -    -    U -   U  
A mult emlékeképen.
U  -   -  - U - U   

  
Nem! Mégse, bús papir-romok,
 -    -  U   -   U -   U U  
Őrizlek néma kéjjel.
- -  -   - U  -  -   
Szivem csak emlékszik, zokog;
  U -    U  -  -   -    U -   
Lángol, de haj, nem ég el,
 -  -    U  -    U  -  -   
Ti hamuvá, porrá lehettek;
 U  U U -   -  -  U -  -   
De én azért sosem felejtlek!
 U -  U -    U -   U -   U  
A

B

A

B

C

C

 8

7

8

7

7

7

A

B

A

B

C

C

 8

7

8

7

7

7

A

B

A

B

A

A

 8

7

8

7

7

7

A

B

A

B

C

A

 8

7

8

7

8

7

A

B

A

B

A

A

 8

7

8

7

7

8

A

B

A

B

C

C

 8

7

8

7

7

7

A

B

C

B

D

D

 8

7

8

7

7

7

A

B

A

B

C

C

 8

7

8

7

9

9

































































Alliteráció













Alliteráció































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom