Ady Endre Mutamur című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Emlékszik az arany napokra,
-  -   U  U  U -    U -  U 
Ugy-e, emlékszik, édesem?
U   U  -  -   U   - U U  
A lugas árnya enyhén fedett be
U  U U  -   U -   -   U -    U 
S ott üldögéltünk kettesen
  -   -  U -  -    -  U U 
Irtózatos szerelmesen.
-  - U -    U -  U U   

  
Szerelemről suttogott minden,
  U U -  -   -  U -    -  -   
Csiripoltak a verebek,
  U U -  U  U  U U U  
És mi nem mondottunk egymásnak
-   U  -   -  -  -   -   -  -  
Sablonon kívül egyebet -
 -  U -   - U  U  U -    
Mért voltunk olyan gyerekek?
 -    -  -   U  -    U U U   

 
A mama is megnézett néha,
U  U U -   -  - -    - U  
Nyugodtan ment ismét odább:
  U -  -   -   -  -  U -     
"Hadd játsszanak szegény gyerekek,
  -    -    U -    U -     U U -   
Játéknál nem mennek tovább,
 - -  -   -   -  -   U -    
Hisz` ők még olyan ostobák."
 -    -   -  U  U  -  U -    

 
És mi csak ültünk, üldögéltünk
-   U   U  -  -    -  U -  -   
Traccsolva sok mihaszna szót,
  -   -  U  -   U -   U   -   
Pedig szerettünk volna szólni
 U -    U -  -    -  U   -  U
Egymásnak szépet, lángolót
-   -  -    - -    -  U -  
De - mersze egyiknek se vót.
 U    -   U U  -  -   U  -   

  
No, aztán, ha egyedül voltunk,
 U  -  -    U U  U -   -  -    
Volt elég önvád s gyötrelem.
 -   U -  -  -      -  U -   
Majd` szétvetett bennünket olykor
 -      -  U -    -  -  U  -   U 
A sok hevítő érzelem,
U  -   U - - -  U U  
Ugye, hogy így volt, édesem?
U  U   U   -    -    - U U   

 
A multkor aztán nagy sokára
U  -   U  -  -   -    U - U
Ismét találkoztam veled,
-  -   U -  -  -   U U  
Azaz magával. Hosszu ruhát
U -   U - -    -   U  U - 
Öltött azóta már kegyed,
-  -   U - U  -   U  -   
Nem kurta szoknyás kisgyerek.
 -   -  U   -   -   -   U U   

 
Alig vártunk az együttlétre,
U -   -  -   U  U  -   -  U  
Sóhajtoztunk a mult felett,
 - -  -  -   U  -    U -   
Elmondtuk, amit elhallgattunk
-  -   U   U U  -  -   -  -   
Nem oly régen, mint gyermekek,
 U  -    - -    -     -  U -   
Vágván ábrándos képeket...
 -  -  -  -  -   - U U     

  
De mikor aztán úgy magunkban
 U  U U  -  -  -    U -   -  
Gondolkoztunk az eseten,
 -  -  -  -   U  U U -   
Rájöttünk, hogy bizony a multból
 - -  -     -    U U   U  -   -  
Kinőttünk szépen, csendesen
 U -  -     - -     -  U -  
Maga is, én is, kedvesem...
 U U U   -  -    -  U U     

  
Maga egy dendit kivánt látni,
 U U -    -  -   U -    -  U  
Ki úgy szórja a bókokat,
 U -     -  U U  - U -   
S talált egy száraz ifju embert,
   U -   -     - U  -  U -  -   
Aki tanult ugyan sokat,
U U  U -   U  -   U -   
De - nem mulattat lányokat.
 U    -   U -  -   -  U U   

 
Én a régi lányért epedtem,
-  U  - U  -  -   U -  -   
Ki szende volt és angyali,
 U   -  U  -   -  -   U U  
Nem bomlott az egyenruháért,
 -   -  -   U  U  -  U --    
Szerelmet nem mert vallani,
  U -  -   -   -    -  U U  
De maga - nem a hajdani.
 U  U U    U  U  -  U U  

 
Emlékszik e históriára
-  -   U  U  -  - U- U
És nem mereng el e felett?
-   -   U -   U  U  U -    
Nem mondja, mint én - könnyes szemmel,
 -   -   U   -   -     -   -    -  -   
Hogy: Boldogok a gyerekek,
 -     -  U U  U   U U -   
Mert tudják, mi a szeretet!
 -    -  -    U U   U U U  
A

B

B

B

B

 9

8

10

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

9

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

10

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

8

A

B

C

B

B

 9

8

9

8

8

A

B

B

B

B

 9

8

9

8

8













Alliteráció