Emlékszik az arany napokra, - - U U U - U - U Ugy-e, emlékszik, édesem? U U - - U - U U A lugas árnya enyhén fedett be U U U - U - - U - U S ott üldögéltünk kettesen - - U - - - U U Irtózatos szerelmesen. - - U - U - U U Szerelemről suttogott minden, U U - - - U - - - Csiripoltak a verebek, U U - U U U U U És mi nem mondottunk egymásnak - U - - - - - - - Sablonon kívül egyebet - - U - - U U U - Mért voltunk olyan gyerekek? - - - U - U U U A mama is megnézett néha, U U U - - - - - U Nyugodtan ment ismét odább: U - - - - - U - "Hadd játsszanak szegény gyerekek, - - U - U - U U - Játéknál nem mennek tovább, - - - - - - U - Hisz` ők még olyan ostobák." - - - U U - U - És mi csak ültünk, üldögéltünk - U U - - - U - - Traccsolva sok mihaszna szót, - - U - U - U - Pedig szerettünk volna szólni U - U - - - U - U Egymásnak szépet, lángolót - - - - - - U - De - mersze egyiknek se vót. U - U U - - U - No, aztán, ha egyedül voltunk, U - - U U U - - - Volt elég önvád s gyötrelem. - U - - - - U - Majd` szétvetett bennünket olykor - - U - - - U - U A sok hevítő érzelem, U - U - - - U U Ugye, hogy így volt, édesem? U U U - - - U U A multkor aztán nagy sokára U - U - - - U - U Ismét találkoztam veled, - - U - - - U U Azaz magával. Hosszu ruhát U - U - - - U U - Öltött azóta már kegyed, - - U - U - U - Nem kurta szoknyás kisgyerek. - - U - - - U U Alig vártunk az együttlétre, U - - - U U - - U Sóhajtoztunk a mult felett, - - - - U - U - Elmondtuk, amit elhallgattunk - - U U U - - - - Nem oly régen, mint gyermekek, U - - - - - U - Vágván ábrándos képeket... - - - - - - U U De mikor aztán úgy magunkban U U U - - - U - - Gondolkoztunk az eseten, - - - - U U U - Rájöttünk, hogy bizony a multból - - - - U U U - - Kinőttünk szépen, csendesen U - - - - - U - Maga is, én is, kedvesem... U U U - - - U U Maga egy dendit kivánt látni, U U - - - U - - U Ki úgy szórja a bókokat, U - - U U - U - S talált egy száraz ifju embert, U - - - U - U - - Aki tanult ugyan sokat, U U U - U - U - De - nem mulattat lányokat. U - U - - - U U Én a régi lányért epedtem, - U - U - - U - - Ki szende volt és angyali, U - U - - - U U Nem bomlott az egyenruháért, - - - U U - U -- Szerelmet nem mert vallani, U - - - - - U U De maga - nem a hajdani. U U U U U - U U Emlékszik e históriára - - U U - - U- U És nem mereng el e felett? - - U - U U U - Nem mondja, mint én - könnyes szemmel, - - U - - - - - - Hogy: Boldogok a gyerekek, - - U U U U U - Mert tudják, mi a szeretet! - - - U U U U U
| A
B
B
B
B
| 9
8
10
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
9
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
10
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
8
| | A
B
C
B
B
| 9
8
9
8
8
| | A
B
B
B
B
| 9
8
9
8
8
| | | |
| Alliteráció
|