Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy
- - U - U - - - U - -
Szeretlek, mert ezt mondhatom;
U - - - - - U -
De oh ne kérdezd: mennyire szeretlek?
U - U - - - U U U - -
Mert én azt magam sem tudom!
- - - U - - U U
Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,
- - U - - - U - - -
De milyen mély? nem tudja senki sem.
U U - - - - U - U U
Mondhatnék esküt, hosszu és nagy esküt,
- - - - - - U - U - U
Az ég felé tartván kezem,
U - U - - - U -
Hogy szívem minden dobbanása érted
- - - - - - U - U - U
És egyedűl érted leszen,
- U U - - - U -
Hogy öröklámpa benne a hüség,
U U - - U - U U U -
Mely még ott lenn a föld alatt is ég.
- - - - U - U - U -
S mondhatnék átkot, hosszu és nagy átkot,
- - - - - - U - U - -
Mely, mint a villám, érjen el,
- - U - - - U -
S égesse, tépje lelkemet legmélyebb
- - U - U - U - - - -
Pokolba mártott körmivel,
U - U - - - U -
Ha elfeledlek téged, kedvesem,
U - U - - - - - U -
Sőt ha rólad csak megfeledkezem.
- U - - - - U - U U
Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak,
- - U - U - - - U - -
Jaj, akit ez tart vissza csak.
U U U - - - U U
Én eskü s átok nélkül is örökre
- - U - - - U U U - U
Lelkem lelkében tartalak,
- - - - - - U U
Ott fogsz te állni magas-fényesen,
- - U - U U - - U -
Mint a tejút a legmagasb egen.
- U U - U - U - U U
S örök hűségem, oh ez a hüség is
U - - - U U U U U - -
Még a te érdemed csupán;
- U U - U - U -
Hogy szerethetne mást többé, akit te
- U - - U - - - U - U
Megszeretél, dicső leány?
- U U - U - U-
Ki egyszer már a mennybe szállt vala,
U - - - U - U - U U
Nem látja azt a föld többé soha!
- - U - U - - - U U
| A
B
C
B
C
D
| 11
8
11
8
10
10
| | A
B
C
B
D
D
| 11
8
11
8
10
10
| | A
B
C
B
B
B
| 11
8
11
8
10
10
| | A
A
B
A
C
C
| 11
8
11
8
10
10
| | A
B
C
D
E
F
| 11
8
11
8
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|