Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy - - U - U - - - U - - Szeretlek, mert ezt mondhatom; U - - - - - U - De oh ne kérdezd: mennyire szeretlek? U - U - - - U U U - - Mert én azt magam sem tudom! - - - U - - U U Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem, - - U - - - U - - - De milyen mély? nem tudja senki sem. U U - - - - U - U U Mondhatnék esküt, hosszu és nagy esküt, - - - - - - U - U - U Az ég felé tartván kezem, U - U - - - U - Hogy szívem minden dobbanása érted - - - - - - U - U - U És egyedűl érted leszen, - U U - - - U - Hogy öröklámpa benne a hüség, U U - - U - U U U - Mely még ott lenn a föld alatt is ég. - - - - U - U - U - S mondhatnék átkot, hosszu és nagy átkot, - - - - - - U - U - - Mely, mint a villám, érjen el, - - U - - - U - S égesse, tépje lelkemet legmélyebb - - U - U - U - - - - Pokolba mártott körmivel, U - U - - - U - Ha elfeledlek téged, kedvesem, U - U - - - - - U - Sőt ha rólad csak megfeledkezem. - U - - - - U - U U Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak, - - U - U - - - U - - Jaj, akit ez tart vissza csak. U U U - - - U U Én eskü s átok nélkül is örökre - - U - - - U U U - U Lelkem lelkében tartalak, - - - - - - U U Ott fogsz te állni magas-fényesen, - - U - U U - - U - Mint a tejút a legmagasb egen. - U U - U - U - U U S örök hűségem, oh ez a hüség is U - - - U U U U U - - Még a te érdemed csupán; - U U - U - U - Hogy szerethetne mást többé, akit te - U - - U - - - U - U Megszeretél, dicső leány? - U U - U - U- Ki egyszer már a mennybe szállt vala, U - - - U - U - U U Nem látja azt a föld többé soha! - - U - U - - - U U
| A
B
C
B
C
D
| 11
8
11
8
10
10
| | A
B
C
B
D
D
| 11
8
11
8
10
10
| | A
B
C
B
B
B
| 11
8
11
8
10
10
| | A
A
B
A
C
C
| 11
8
11
8
10
10
| | A
B
C
D
E
F
| 11
8
11
8
10
10
| | | |
| Alliteráció
|