Már néha gondolok a szerelemre.
- - U - U U U U U - U
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
U - U U - - U - U -
Találkoztam tán véle messze-messze,
U - - - - - U - U - U
valahol Andersen meséiben?
U U U - - - U -U -
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
U U - - U - - - U - -
A lelke párna, puha selyemkendő.
U - U - U U U U - - -
És míg a többiek bután nevetnek,
- - U - U- U - U - -
virágokat hoz majd a kis betegnek.
U - U - - - U - U - U
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
- - U - U - - U U U
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
- - U - - - - U U - -
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
- - U - U - U U U - U
És kacagása hegedű-zene.
- U U - U U U - U U
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
- - U - U - - - U - -
Különös, titkos és ritkán mosolygó
U U - - U - - - U - -
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
U - U - - - - - U - -
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.
- - U - - U - U - U
| A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
A
A
B
B
A
C
C
D
D
| 11
11
10
11
11
10
11
11
11
10
| | | |
|
Alliteráció
|