Ennek az özvegynek itt a villamosban
- U U - - U - U - U - -
nem akar senki se
U U - - U U
helyet adni.
U U - U
Csak áll s lesi, hogy
U - U U -
hová
U -
ülhetne le.
- - U U
Szemében pedig ez van: Irgalom,
U - - U U - U - U -
kegyelem, emberek.
U U U - U -
Messziről jövök én,
- U - U U -
gyermekszobákon és temetőkön
- - U - U - U U - -
bukdácsoltam előre,
- - - U U - U
míg ide jutottam.
- U U U - -
De elhalt az uram, nincs, aki védjen,
U - - U U - - U U - U
elhaltak fiaim,
- - - UU-
leányaim, kedves vejeim is,
U- U- - - U UU -
s most egyedül
- U U -
teszem meg ezt az utat,
U - U - U U U
a végállomásig.
U - - U - -
Mondjátok, emberek,
- - U - U -
ha láttok itt, amíg dülöngök,
U - U - U - U - -
rendkívül-furcsa, kis fekete kalapomban,
- - - - U - U U U U U - -
rogyadozó térdemmel,
U U U - - - -
s a gyakor szüléstől
U U - U - -
megroncsolt méhvel,
- - - - -
nem jut eszetekbe
- U U U - U
az édesanyátok?
U - U U - U
| 12
6
4
5
2
4
10
6
6
10
7
6
11
6
10
4
7
6
6
9
13
7
6
5
6
6
|
Alliteráció
Alliteráció
|