Szív, örömtől elszokott szív,
- U - - - U - -
Multak gyászos özvegye!
- - - U - U U
Meghervadtál, meghajoltál -
- - - - - U - -
Az vagy-é még, aki voltál,
- U - - U U - -
Árva szívem, az vagy-e?
- U - U - U U
Óh, neked már fáj a bú is,
- U - - - U - U
Az öröm is fáj neked!
U U U - - U -
Bánt az árnyék, a derű is,
- U - - U U - -
Bánt az édes, keserű is,
- U - - U U - -
Mint a szegény beteget.
- U U - U U U
Nem a régi fájdalom már,
U U - U - U - -
Évek folytán ami rág:
- - - - U U -
Csupán mérgét hagyta benned,
U - - - - U - -
S minden illetésre szenved
- U - U - U - U
A tulérző fájvirág.
U U - - - U -
Jer! a multak hűs derével
U U - - - U - U
A jelent tovább ne öld.
U U - U - U -
Mi okod van új panaszra?
U U - U - U - U
Nézz a kikelő tavaszra:
- U U U - U - U
Ege fényes, lombja zöld.
U U - - - U -
Jer! az áldott szép természet
U U - - - - - U
Enyhe öle hívogat;
- U U U - U -
S temetőn, bárha bolyongok
U U - - U U - U
Eltakarják üde lombok
- U - - U U - U
A sötét sírhalmokat.
U U - - - U U
| A
B
C
C
B
| 8
7
8
8
7
| | A
B
A
A
B
| 8
7
8
8
7
| | A
B
C
C
B
| 8
7
8
8
7
| | A
B
C
C
B
| 8
7
8
8
7
| | A
B
C
C
B
| 8
7
8
8
7
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|