Van az életben egy-egy pillanat,
U U - - U U - - U U
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
U - - - - - U - U - -
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
- - U - - U - - U -
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
- - U - - - U- U - -
Csalóka álmok léghajóján
U - U - - - U - -
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
U U - - - - U - U - -
Míg lenn a földön kárörvendő,
- - U - - - - - -
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
- - U - - U - - - - U
Van az életben egy-egy pillanat,
U U - - U U - - U -
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
- - - - - - U U U - -
Leroskadunk bánat terhe alatt,
U - U - - - - U U -
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
- - - - - U - - U - -
Míg porba hullva megsiratjuk,
- - U - U - U - -
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
U - U - - - U U U - -
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
- - U U - - U - -
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
- - U - - - - - - - -
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
U U U - - - U - U -
Szivünk a vágyak tengerén evez,
U - U - - - U - U -
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
U - - - - U U - U - U
De egy zord erő küzdelemre készti.
U - - U - - U - U - U
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
U - - - - - U - U - U
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
- - U - - - U - U - U
Míg sírba visz az önvád néma átka.
- - U U U - - - U - U
| 10
11
10
11
9
11
9
11
10
11
10
11
9
11
9
11
10
10
11
11
11
11
11
|
Alliteráció
|