"Megint panasz, hát már megint panasz!
U - U - - - U - U U
És akiről szól, mindig csak pap az.
- U U - - - - - U -
Tart a panasz estétől hajnalig,
- U U U - - - - U U
Az ember még csak nem is alhatik!"
U - - - - U U - U U
Igy szólt az úristen nagy bosszusan.
- - U - - - - - U U
"Már megtekintem, ott alant mi van."
- - U - U - U - U -
Felkelt az ágyról, gyertyát gyújtatott,
- - U - - - - - U -
Felöltözék és útra kelt legott.
U - U - - - U - U -
Amint elérte volna a kaput,
U - U - U - U U U -
Szent Péter mint a bunda úgy aludt:
- - - - U - U - U -
Mert tennap egy új vendég érkezék,
- - U U - - - - U -
S ily alkalomkor lakmát tart az ég.
U - U - - - - - U -
Mivel mostanság úgy áll a világ,
U - - - - - - U U -
Hogy új lakó a mennyben ritkaság.
U - U - U - - - U -
Ilyenkor aztán Péter bácsinak
U - U - - - - - U -
Kezében a kancsók jól forganak.
U - U U - - - - U U
"Keljen már kend fel, Péter! hallja kend?"
- - - - - - - - U -
Így szólt az úr, amidőn odament,
- - U - U U - U U -
Hosszan cibálván üstökét, fülét.
- - U - - - U - U -
"Kelj föl, hogy a mennykő üssön beléd!"
- - U U - - - - U -
Fölébredt végre s nyitja a kaput,
U - - - - - U U U -
S az úr egy hulló csillagon lefut,
U - - - - - U - U -
S a földre ép oda ereszkedett,
U - U - U U U - U -
Ahonnan a panasz fölérkezett.
U - U U U - U - U -
Egy ifjú ember mondá a panaszt;
U - - - - - - U U -
S az isten ekkép szólítá meg azt,
U - U - - - - - U -
S megszólítása hangzott nyájasan:
- - - - U - - - U U
"Beszélj, no, mondd, mi a bajod, fiam?"
U - U - U U U - UU
"Hej, jó atyám, de nagy az én bajom!
- - U - U U U - U -
Kapaszkodjék csak föl az ablakon,
U - - - - U U - U -
S kit ott a pap ágyában látni fog,
U - U U - - - - U U
A menyecskének férje én vagyok."
U U - - - - U - U U
Az úr nagy halkkal fölkapaszkodott,
U - - - - - U - U -
S nagy istentelenséget láthatott:
U - - U - - - - U -
Mert amint aztán leereszkedék,
- U - - - UU - U -
Igen furcsán csóválá meg fejét,
U - - - - - - - U -
Ily szavakban törvén ki sóhaja:
- U - - - - U - U U
"Biz e, fiam, kuruc-historia!
U U U- U - - U UU
Segítnék rajta édes-örömest;
U - - - U - U U U -
De már késő, mert minden megesett.
U - - - - - - U U -
Hanem vigasztalásul mondhatom,
U - U - U - - - U -
Hogy e papot pokolba juttatom,
U U U - U - U - U -
Bár eddig is már a pokol fele,
- - U - - U U - U U
Sőt több felénél, pappal van tele."
- - U - - - - - U U
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|