Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
- U U U - U - U U - - U - U - - UU
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.
U - - U - U - - - - - U - - - UU - -
Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú,
U - U - U U U - - - - - U - - -
ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra,
U - - U - U U - U - - - U - U
hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége.
- - - U U - - - - - U U - U
Elhagynak, akiket szerettünk, elhagyjuk, akik szeretnek,
- - U U U - U - - - - U U - U - U
elhagynak a barátok, elhagynak a remények,
- - U U U - U - - U U U - -
csak mi maradunk itten, a tenger időben,
- U U U - - U U - U U - U
ébredve, elaludva, munkálkodó szívünkkel,
- - U U U - U - - U - - - -
gondolkodó velőnkkel, folytatva robotunkat.
- - U - U - - - - U U U - -
Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség,
U- U - U U - U U - U U - -
csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,
U - U - - - - - U U - -
s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.
- - - U U - - - - - U U - U
Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt,
- - U - - - U U - U U - -
hörpintjük poharunkat. Ismerjük az ízek özönjét,
- - - U U - U - - U U - U U - -
a nők száját is, kik fényes selyemingben,
U - - - - - - - U U - -
mint gyors, tétova lángok lobognak a homályban,
- - - U U - - U - U U U - U
és sírnak megkoszorúzva karjukkal az ágyat,
- - - - U U - U - - U U - -
hogy hajnalban keserves válásra üt az óra.
- - - - U - - - - U U U - U
Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk a választ,
- - U U U - - - - U - U U - -
tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását,
- U U - U U U - U - U U - -
s azt a pillanatot, hogy koradélutánon
- U - U U - - U U - U - -
végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát,
- - U U U - U U - - - U U - -
s gyászbaborul a zúgó kávéház körülöttünk.
- U U U U - - - - - U U - -
Máskor ilyenkor vártuk, kavarva feketénket,
- U U - - - - U - U U U - U
a szent, ritka vadat, a sorsot, a nagyszerű sorsot.
U - - U U U U - U U - U - - U
Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,
- - - U U - U U - U - U U - -
csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen
U U - - - - - - - U U - -
fújja goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot,
- U U - U U - U - - U U - -
mely idején golyót küld ifjú szivedbe,
U U U - U - - - - U - U
s átkozd, százszor-ezerszer átkozd meg a sebész-kést,
- - - U U - U - - U U U - -
mely elránt a haláltól s itthagy hosszan a földön,
U - - U U - - - - - U U - -
lábbadva, halaványon, hegesedő reménnyel.
- - U U U - - U U U - U - -
Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
- U U U - U - U U - - U - U - - UU
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.
U - - U - U - - - - - U - - - UU - U
| 18
19
16
15
14
17
14
13
14
14
14
12
14
13
16
12
14
14
14
15
14
13
15
14
14
15
15
13
14
12
14
14
14
18
19
|
Hexameter
Hexameter
Alliteráció
|