Nézd, már a lelkem bús, üres liget: - - U - - - U - U U Egy sarka temető: vad ugaron - - U U U - U U U - Fejfák, sötét emlékek, csupa rom, - - U - - - - U U - S éjjel rémek vetik fel testüket. - - - - U - - - U U Másik sarkában vén kastély, süket - - - - - - - - U - Csöndben borong, fölverte dudva, gyom, - - U - - - U - U - S este haza a kongó udvaron - U U U U - - - U U A társtalan lovag, a bú üget. U - U - U U U - U U Lennél-e úrnő e szomorú tájon? - - U - - U U U - - U A temetőt, hogy rája béke szálljon, U U U - - - U - U - - Fehér kezed meg tudná áldani? U - U - - - - - U U S ha hozzád lépne sötéten és halkal: U - - - U U - U - - U Az átkozott és társtalan lovaggal U - U - - - U - U - - Tudnál-e megváltó szót váltani? - - U - - - - - U U
| A
B
B
A
| 10
10
10
10
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 10
10
10
10
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
A
B
| 11
11
10
| | | |
|
|