A végtelenből jött, de a platánok U - U - - - U - U - - Hallgattak, a sok zord, kevély sudár, - - U U - - U - U - - Csak villámtól reszketnek a titánok, - - - - - - U U U - - Mit nékik egy kis halavány sugár! - - - U - - U U - U - S ő félve zuhant alá, a mogorva - - U U - U - U U - U Törzsek között oly sötét volt a kert! - - U - - U - - U - De lenn egy csöndes, paraszti bokorra, U - - - - U - U U - U Egy alázatos, vak pajtásra lelt. U U - U - - - - U - Akkor a sugár szelíd aranyszája - U U U - U - U - - U Súgott valamit, s meghalt a sugár, - - U U - - - U U - Ám megszületett március csodája: - - U U - - U- U - U Ezer rügy-szemét rányitotta már U - - U - - U - U - A vak bokor az elámuló estre, U - U U U U - U - - U S minden szeme a Végtelent kereste. - - U U U - U - U - U
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
| 11
10
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | | |
| Alliteráció
|