Prologus
Arany kalásztól duzzadt rónaságon
- Úgy véltem - visz keresztül az utam
Madár trilláz gyümölcstől terhes ágon
S majd megpihenek egy kis faluban.
Hogy útra keltem pirkadott a hajnal,
Homály karolta félig át a tájt.
Az Ég szeméből hullt a könnyü halkkal
S fölöttem őszi varju-horda szállt.
Nincsen kalász a síró pusztaságon
S madár helyett a szárazlombú fákon
Sötét gond rakja barna fészkeit.
A földje is oly bús, szivós, makacs,
Virágszál rajta sehol nem virít,
Csak itt-ott egy-egy vérszinű pipacs.
1922. június

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. március 19. 17:58 |
Utközben is ''Sötét gond rakja barna fészkeit.''
A földön nem terem csak piros piapacs. Csalódás, a csodás ronaság helyett csak makacs pusztaság!
A költő lelke is ily sívár lett, többször volt beteg.
Nemesné