Szerző
Kosztolányi Dezső

Kosztolányi Dezső

teljes nevén Kosztolányi Dezső István, író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, Csáth Géza unokatestvére

1885. március 29. — 1936. november 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 917 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 2.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kosztolányi Dezső

Virágének

Még szöszke, bájos volt, anyányi gyermek,
felvette mégis a nehéz vasat,
de Gyöngyvér árnya a nyomába lengett,
hogy gyenge szíve majdnem meghasadt.

Magába volt a véres küzdelembe
és nem vegyült a vígadók közé,
ha tábori tűz gyulladott ki estve,
nagy, durva vértjét könnyel öntözé.

S hogy részegen gajdoltak a vitézek,
dalolt szivében a halk szerelem
s könnyezve a szűz csillagokra nézett.

A lányra gondolt, majd a messze sírra.
Könny lepte el szemét s merengve írta:
"Gombom, virágom, ágam, levelem."

Kosztolányi Dezső aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ