József Attila A Dunánál című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
1
  

 
A rakodópart alsó kövén ültem,
U  U U - -   -  -  U -  -  -   
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
 -  -    U   -  U  U  U  -   U -  
Alig hallottam, sorsomba merülten,
U -   -  -  -    -  -  U  U -  -   
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
 -    U  U  U  -   -    -   U  U  -    
Mintha szivemből folyt volna tova,
 -   U   U -  -   -     -  U  U U  
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
 U U -    -    -   -    -   U  U U  

  
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
 -   U  -  -    U  -  U U  U  -  -   
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
 U  -    U U -    -  U -   U   -  
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
-    -  -    -    U  -    -   -   U -   -  
minden hullám és minden mozdulás.
 -  -   -  -  -   -  -   -  U -   
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
   -   - U U  -    -  U -     U -   
s mosta a város minden szennyesét.
   -  U U  - -   -  -    -   U -   

 
És elkezdett az eső cseperészni,
-  -  -  -   U  U -   U U -   U  
de mintha mindegy volna, el is állt.
 U  -   U  -  -    -  U  U  U  -    
És mégis, mint aki barlangból nézi
-   - -    -   U U  -  -   -   - U
a hosszú esőt - néztem a határt:
U  -   - U -     -  U  U  U -   
egykedvü, örök eső módra hullt,
-   -  U  U U  U -  -  U  -     
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
  -  U U -    U  -  U  -    U  -    

 
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
U  U U   -   -     -   -   U  -  - -    
másra gondoló anyának ölén
 -  U  -  U - U  - U  U - 
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
U  -   -  U   -    -   U -  -    - U 
és nevetgéltek a habok felém.
-   U -  -  U  U  U -   U -  
Az idő árján úgy remegtek ők,
U  U - -  -  -    U -  U  -   
mint sírköves, dülöngő temetők.
 -    -  U -    U -  -  U U -   

  
2
  

 
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
-  -    U  -    -    -    -  U U  - U 
nézem, amit meglátok hirtelen.
 - U   U -   -  - -   -  U U  
Egy pillanat s kész az idő egésze,
-    -  U -     -   U  U - U -  U  
mit száz ezer ős szemlélget velem.
 -    -  U U  -    -  -  -   U U   

  
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
 - -    U  -   -   -  -    -    U -  U  
öltek, öleltek, tették, ami kell.
-  U   U -  -    -  -   U U  -    
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
  -   -  -  -    U  U  -  U  U  -   -   
mit én nem látok, ha vallani kell.
 U  -   -   - -    U  -  U U  -    

  
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
 U -   -   -  -    -   U U  -   - U  
Enyém a mult és övék a jelen.
U  -  U  -   -  U -  U  U -   
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
 -  U  U -     -   -  -   U U - -  
s én érzem őket és emlékezem.
  -  -  U  - U  -  -  - U U   

  
3
  

 
Anyám kún volt, az apám félig székely,
U  -   -   -    U  U -   - -    - -    
félig román, vagy tán egészen az.
 - -   U -    -    -  U -  U  U  
Anyám szájából édes volt az étel,
U  -    - - -  - -   -   U  - U  
apám szájából szép volt az igaz.
U -    - - -    -   -   U  U -   
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
 U -   -  U U   -  U U U  -   -   
Elszomorodom néha emiatt -
-   U U U -   - U U U-    
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
U  U  -  U -   -  -   U  -     -  -    
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.
 U  -    -   U  -           -   - - U U   

  
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
 -   - - U -    -   -  -   U  -   -   
gyenge létemre így vagyok erős,
  -  U  - -  U -    U  U  U -   
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
 U -  -   -    -    -    U  U  U  -  -   
mert az őssejtig vagyok minden ős -
 -   U  -  -  -   U  -   -  U  -   
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
U  -   U  -    -    U U -  U  -   U  
apám- s anyámmá válok boldogon,
U -     U  -  -  - -   -  U -   
s apám, anyám maga is ketté oszlik
  U -   U  -   U U -   -  - -   -  
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
  -   -  U  -   - -     U U U U   

 
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
U  U -   U  -     -  U   U U  -     U  
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
U  -   -  U -    U   -   -  U  U  
A honfoglalók győznek velem holtan
U  -  -  U -    -  -   U -   -  -  
s a meghódoltak kínja meggyötör.
  U  -  - -  -   -  U  -   U U  
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
-  -  -   U -    -  -  U -   -  U   
török, tatár, tót, román kavarog
 U -    U -    -    U -   U U U 
e szívben, mely e multnak már adósa
U   -  -    U   U  -   -   -  U - U 
szelíd jövővel - mai magyarok!
  U -   U - -     UU  U  U U   

  
...Én dolgozni akarok. Elegendő
   -   -  -  U U U U   U U -  - 
harc, hogy a multat be kell vallani.
 -     U   U  -  -   U  -    -  U U 
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
U  U - -    -    -     U -     U -  - 
egymást ölelik lágy hullámai.
-   -   U U -   -    -  - UU 
A harcot, amelyet őseink vivtak,
U  -  U   U U  U  - U-    -  -   
békévé oldja az emlékezés
 - - - -   U U  -  - U -  
s rendezni végre közös dolgainkat,
   -  -  U  -  U  U -   -  U-  U  
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
U  U  U  -  -    -   U  -   U -  
A

 0

A

B

A

C

D

E

 11

10

11

10

10

10

A

B

A

B

C

C

 11

10

11

10

10

10

A

B

A

C

D

D

 11

10

11

10

10

10

A

B

A

C

D

D

 11

10

11

10

10

10

A

 0

A

B

A

B

 11

10

11

10

^ Keresztrím
A

B

A

B

 11

10

11

10

^ Keresztrím
A

B

A

B

 11

10

11

10

^ Keresztrím
A

 0

A

B

A

B

C

D

C

E

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

A

C

A

C

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

























Alliteráció



























































































Alliteráció



























Alliteráció