A reménység hajtja hajónk vitorláját,
U U - - - U U - U - - -
Ez enyhíti soknak kínzó nyavalyáját.
U - - U - - - - U U - -
Akinek vállain sajtol a szegénység,
U U - - U- - U U U - -
Kincsesház gyanánt van annak a reménység.
- - - U - U - U U U - -
Egy ülő tyúkja volt egy új házaspárnak,
U U - - U - U - - - - -
Melynek örült, mint egy pénzzel rakott várnak.
- U U - - - - - U - - -
Jövendő sorsukat ezen építették,
U - - - U U U U - - - -
S hogy jobban őrizzék, ágyuk alá tették.
- - U - - - - U U - - -
Egyszer hogy feküsznek pokrócos ágyokban,
- - - U - - - - U - - -
Búsulni kezd a férj s fejét töri sokban.
- - U - U - U - U U - -
Nagyot sóhajt s így szól: "Hogy éljünk, feleség?
U - - - - - U - - U U -
Íme nincs házunkban két napi eleség."
- U - - - - - U U U U -
Erre felel Kató: "Mitől kéne félnünk,
- U U - U - U - - U - -
Úgy látom jó uram, könnyű lesz elélnünk.
- - - - U - - - U U - -
Rövid időn tyúkunk tojásit kikölti,
U U U - - - U - - U - U
Egy kis csipogó nyáj házunkat betölti.
- - U U - - - - - U - U
Felnevelem én azt, s lesz tíz tyúk belőle,
- U U U - - - - - U - U
Húszat fog tojni egy, hiszem azt felőle.
- - - - U - U U - U - U
Ebből jövő nyáron kétszáz csirke leszen,
- - U - - - - - - U U -
Mely egy garasával négyszáz poltrát teszen;
U - U U - - - - - - U U
Ebből élhetünk is, veszünk is két kocát,
- - - U - - U - - - U -
Meghizlalására tököt, kukoricát,
- - U - - U U - U U U -
Lesz hét-hét malaca mindenik kocának,
- - - U U U - U - U - U
Eladjuk, s több hasznát vesszük az árának;
U - - - - - - U U - - -
Mert ragasszunk rajta két lovat s szekeret,
- U - - - U - U - U U U
Így lesz meg mindenünk, amit szívünk szeret.
- - - - U - U - - - U U
Ezen egy nap megyünk fáért az erdőre,
U U - - U - -- U - - U
Másnap a malomba, onnan a mezőre,
- U U U - U - U U U - U
Vásárra nyargalunk Váradra s Budára.
- - U - U - - - - U - U
Így víg lesz életünk, s megjő lovunk ára."
- - U - U - - - U - - U
"Hová mégy, mond a férj, e fáradt lovakon,
U - - - U - U - - U U -
Holott nem voltak még sem fűn sem abrakon?
U - - - - - - - U - U -
Már látom, mindaddig kínzod szegényeket,
- - - - - - - - U - U -
Míg a kutyák velök nem töltik bélöket."
- U U - U - - - - - U -
Káromló szókra is haragjában fakadt,
- - - - U - U - - - U -
S olyat rúg az ágyon, hogy mindjárt leszakadt.
U - - U - - - - - U U -
Kató a két kancán mindaddig nyargala,
U - U - - - - - - - U U
Hogy eltört a tojás, s a kotlós meghala.
U - - U U - U - - - U U
Lehet reménységgel sorsunkat enyhítni,
U - U - - - - - U - - U
De egy szalmaszálon nem kell várt építni.
U - - U - - - - - - - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
F
F
G
G
H
H
I
I
J
J
C
C
I
I
H
H
C
C
K
K
I
H
L
L
L
L
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|