1
Földtől eloldja az eget
- - U - U U U U
a hajnal s tiszta, lágy szavára
U - - - U - U - U
a bogarak, a gyerekek
U U U U U U U -
kipörögnek a napvilágra;
U U - U U - U - U
a levegőben semmi pára,
U U U - - - U - U
a csilló könnyűség lebeg!
U - - - - - U U
Az éjjel rászálltak a fákra,
U - - - - U U - U
mint kis lepkék, a levelek.
- - - - U U U U
2
Kék, piros, sárga, összekent
- U - - U - U -
képeket láttam álmaimban
- U - - U - U- U
és úgy éreztem, ez a rend -
- - - - U U U -
egy szálló porszem el nem hibbant.
- - - - U - - - -
Most homályként száll tagjaimban
- U - - - - U- U
álmom s a vas világ a rend.
- - U - U - U -
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
- - - - - - U - U
az éj - egy nap süt idebent.
U - - - U U U -
3
Sovány vagyok, csak kenyeret
U - U - - U U U
eszem néha, e léha, locska
U - - U U - U - U
lelkek közt ingyen keresek
- - - - - U U -
bizonyosabbat, mint a kocka.
U U U - - - U - U
Nem dörgölődzik sült lapocka
- - U - - - U - U
számhoz s szívemhez kisgyerek -
- - - - - - U U
ügyeskedhet, nem fog a macska
U - - - - U U - U
egyszerre kint s bent egeret.
- - U - - U U U
4
Akár egy halom hasított fa,
U - - U - U - - U
hever egymáson a világ,
U U - - U U U -
szorítja, nyomja összefogja
U - U - U - U - U
egyik dolog a másikát
U - U U U - U -
s így mindenik determinált.
- - U - U - U -
Csak ami nincs, annak van bokra,
U U U - - - - - U
csak ami lesz, az a virág,
U U U U U U U -
ami van, széthull darabokra.
U U - - - U U - U
5
A teherpályaudvaron
U U - - U- U U
úgy lapultam a fa tövéhez,
- U - U U U U - -
mint egy darab csönd; szürke gyom
- - U - - - U U
ért számhoz, nyers, különös-édes.
- - - - U U U - -
Holtan lestem az őrt, mit érez,
- - - U U - U - -
s a hallgatag vagónokon
U - U - U - U U
árnyát, mely ráugrott a fényes,
- - - -- - U - -
harmatos szénre konokon.
- U - - U U U U
6
Im itt a szenvedés belül,
U - U - U - U U
ám ott kívül a magyarázat.
- - - U U U U - -
Sebed a világ - ég, hevül
U U U U - - U -
s te lelkedet érzed, a lázat.
U - U U - U U - -
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
- U U - U - - - U
úgy szabadulsz, ha kényedül
- U U - U - U -
nem raksz magadnak olyan házat,
- - U - U U - - -
melybe háziúr települ.
- U - U- U U U
7
Én fölnéztem az est alól
- - - U U - U -
az egek fogaskerekére -
U U - U - U U - U
csilló véletlen szálaiból
- - - - - - UU -
törvényt szőtt a mult szövőszéke
- - - U - U - - U
és megint fölnéztem az égre
- U - - - U U - U
álmaim gőzei alól
- U- - UU U -
s láttam, a törvény szövedéke
- U U - - U U - U
mindíg fölfeslik valahol.
- - - - - U U U
8
Fülelt a csend - egyet ütött.
U - U - U U U -
Fölkereshetnéd ifjúságod;
- U - - - - - - -
nyirkos cementfalak között
- - U - U - U -
képzelhetsz egy kis szabadságot -
- - - - - U - - -
gondoltam. S hát amint fölállok,
- - - - U - U - U
a csillagok, a Göncölök
U - U U U - U U
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
- - U - - - U - U
a hallgatag cella fölött.
U - U - - U U -
9
Hallottam sírni a vasat,
- - - - U U U -
hallottam az esőt nevetni.
- - U U U - U - U
Láttam, hogy a mult meghasadt
- - U U - - U -
s csak képzetet lehet feledni;
- - U - U - U - U
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
- - U - - - U - U
görnyedve terheim alatt -
- - U - UU U -
minek is kell fegyvert veretni
U U - - - - U - U
belőled, arany öntudat!
U - U U U - U U
10
Az meglett ember, akinek
- - - - U U U -
szívében nincs se anyja, apja,
- - - - U - U - U
ki tudja, hogy az életet
U - U U U - U -
halálra ráadásul kapja
U - U -U - - - U
s mint talált tárgyat visszaadja
- U - - - - U- U
bármikor - ezért őrzi meg,
- U U U - - U -
ki nem istene és nem papja
U U - U U - - - U
se magának, sem senkinek.
U U - - - - U U
11
Láttam a boldogságot én,
- U U - - - U -
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
- - - U - - - - U
Az udvar szigorú gyöpén
U - - U U - U -
imbolygott göndör mosolygása.
- - - - - U - - U
Ledőlt a puha, langy tócsába,
U - U U U - - - U
hunyorgott, röffent még felém -
U - - - - - U -
ma is látom, mily tétovázva
U - - - - - U - U
babrált pihéi közt a fény.
- - U -U - U -
12
Vasútnál lakom. Erre sok
U - - U U - U -
vonat jön-megy és el-elnézem,
U - - U - U - - -
hogy` szállnak fényes ablakok
- - - - U - U U
a lengedező szösz-sötétben.
U - U U - - U - U
Igy iramlanak örök éjben
U U - U U U U - -
kivilágított nappalok
U U - - - - U -
s én állok minden fülke-fényben,
- - - - - - U - U
én könyöklök és hallgatok.
- U - U - - U U
| A
| 0
| | A
B
A
B
B
A
B
A
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
C
B
B
C
B
A
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
A
C
A
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
A
B
A
| 9
8
9
8
8
9
8
9
| | A
| 0
| | A
B
C
B
B
A
B
A
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
A
B
A
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
A
B
A
| 8
9
9
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
C
B
C
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
A
B
C
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
C
B
B
A
B
A
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
C
B
D
| 8
9
8
9
9
8
9
8
| | A
| 0
| | A
B
A
B
B
A
B
A
| 8
9
9
9
9
8
9
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|