Szerző
Péczeli József

Péczeli József

református lelkész, költő és műfordító

1750. — 1792. december 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1042 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. február 16.

Megosztás

Címkék

Péczeli József

Róka, farkas

Egy éh róka mindent kurdászván az útban,
Még azt is megnézte, nincs-é tyúk a kútban?
Hol a teleholdat meglátván, sohajtott,
Hogy kerek s fejér volt, úgy nézte mint sajtot.
Két vedres volt a kút, ült az eggyikére,
Így bocsátá magát a kút fenekére.
Látván hogy amire éhes nyála folya,
Az egy múló árnyék, nem sajt, nem gomolya:
Akkor kezdett félni, s kivált szégyenlette,
Eszét e dologban, hogy így félretette.
A kijövetelről midőn gondolkozott,
Egy farkast a kútra a szerencse hozott,
Ki mond néki: Sógor jól vagy ott felteszem!
Úgy van; mond a róka, jöszte sajtot eszem,
De már itt kell hagynom, mert a hasam tele,
Oly nagy, hogy hatan is jóllakhatnánk vele,
De miként menjek le, hogy megtöltsem bélem,
Lemenésed módját kérlek közöld vélem.
Annál nincsen könnyebb, mond a róka erre,
Bocsátkozz le mint én, ülj fel a vederre.
Így teve a farkas, a rókát felhúzta,
De a vizet maga haldokolva úszta.
Mondd ekkor a róka: hé én is úgy tettem,
A feljövés módját eszembe nem vettem,
Jól jártam, hogy idejöttél szerencsére,
S kivált hogy nem néztél a dolog végére.
Róka vagyok esmérsz, tudod természetem,
Mással jól nem tészek, csalok ha tehetem.
Látod mint hibáznak sokszor a bölcs agyok,
Jöjj ki koma mint tudsz, már én kívül vagyok.

Dolgában az ember keveset hibázna,
Ha mig hozzá nem fog, mindent jól megrázna.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ