Péczeli József

Méhek, herék

Meg lehet esmérni kit-kit munkájáról,
Mint a sast körméről, s a tehént vajáról.
A munkás méhecskék egykor mézt csináltak,
Melyen a rest herék soká disputáltak.
Nem tudván magok közt lépni egyezségre,
A darázst bíróul választották végre.
Ki jó pénzért előállván hívásokra,
Függeszté füleit a bizonyságokra.
Barnák, s kurták azok, a tanuk így szóltak,
Kik ott táboronként repdestek, s danoltak.
A méhek rettegtek, látván, hogy ővelek
S a herékkel közös a nevezett jelek.
Sok egyéb tanukat a darázs esketett,
Semmi bizonyosra de mégsem mehetett.
Előhívattatta a dolgos hangyákat:
De ezek sem tudtak adni több próbákat.
Két hónapja immár, mond egy, hogy foly perünk,
Munka ideje van, s mindnyájan heverünk.
Azonban költséggel tartjuk is a bírót,
Ő eszi a vajat, mi isszuk az írót.
Miért húzza vonja perünk ily sokára?
Lépjen a dolognak az igaz okára.
Csináljunk mindketten ma mézet előtte,
Így meg fog tetszeni, a lépet ki szőtte.
Nem jó lessz! a herék rútul kiabáltak,
De minthogy a méhek örömmel ráálltak;
Az értelmes bíró közöttök széjjelnéz.
Tudom már én, úgymond, kiké legyen a méz,
S azt nagy dicsérettel adta a méheknek,
S éhes szemek koppant a felpereseknek.

Így kéne ítélni: gyakran a törvények
Az ártatlan perest bészívó örvények.
Így processzus gyanánt a bölcs biró lenne,
S tiz-húsz esztendőre egy kis ügy nem menne,
De addig pereltünk sokszor mi egy csigán,
Hogy mikor megnyertük, osztoztunk a haján.
Azt ami benne volt, a bíró kiszopta,
S a hosszas processzus időnket ellopta.
A törvénykönyv oly vólt, mint egy sűrű csere,
Hol megbútt, akinek hamis volt a pere.
A rejtekhelyt néki pénzért megmutatta,
Ki lelke kárával rossz ügyét folytatta.
De már bölcs Józsefünk itt is fáklyát gyújtott,
Hogy e szövevényben járjunk, fonált nyújtott.