Szerző
Tóth Árpád

Tóth Árpád

költő és műfordító

1886. április 14. — 1928. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1807 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. február 9.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tóth Árpád

Ó, napsugár!

Faunok vidám patája,
Cécós szavak csatája
Nem döng dalomba már;
Víg, hajnali, pacsirtás
Lelkem már őszi irtás,
Tél csöndje vár.

Haj, rég voltam husz éves,
Megáporult az édes
Bibor mézű ital;
Kínlódva, elakadva,
Kedvet, reményt tagadva
Dadog a dal.

De a fájó, eretnek
Szók téged még szeretnek,
S keres a furcsa zaj:
Még hozzád sír egy áldás,
Az erdőn egy kiáltás,
Egy vén sohaj.

Ó, nézz reám még, édes,
Mint a fagyott, setétes
Tájnak, bármily sivár,
Lágy fényt ragyog telébe
Isten arany cselédje,
A napsugár!

1923.

Tóth Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!