Ásít már Zsuzsi, e francia bábu,
- - - U U - - UU - U
Ki sokat búsult délután, az árva,
U U - - - - U - U - U
S már alig várja, hogy ki legyen zárva
- U - - U - U U - - U
A sok költő, a sok illatos lábu.
U - - - U U - U - - U
Már nem soká ezt az örömöt nyújtjuk,
- - U - - U U U - - U
Amit nyújthattunk volna réges-régen,
U - - - - - U - - - U
Éjféli csillag ballag már az égen,
- - U - - - - - U - -
Legyen már esti vicceinknek múltjuk.
U - - - U - U- - - U
Olyanok vagyunk, mint egy őrült néger,
U U - U - - U - - - -
Ki önmagán kínjában fejet lékel.
U - U - - - - U - - U
Ez a versírás roppant hülye módi.
U U - - - - - U U - U
Elménk, egykor majdan vígabb bugyort láss,
- - - - - - - - U - -
Menjünk, nyissa ki a kaput a portás,
- - - U U U U U U - -
S bocsásson meg nekünk a gazda, Bródy.
U - - - U - U - - -
| A
B
B
A
| 11
11
11
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 11
11
11
11
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
| 11
11
11
| | A
A
B
| 11
11
10
| | | |
|
|