Végkép el voltam hagyatva!
- - - - - U - U
Atyámfia, jó barátom!
U - UU - U - -
Szeretőm és régi szolgám:
U U - - - U - -
Mind elhidegült irántam.
- - U U - U - U
Magam voltam, magam laktam,
U - - - U - - -
Még sem jártak látogatni,
- - - - - U - U
Pedig ott benn olyan szépen
U U - - U - - -
Lehetett volna mulatni.
U U - - U U - U
Csak egy ember volt hű hozzám.
U U - - - - - -
Reggel, délben, este eljött,
- - - U - U - -
Megitatott, ha szomjaztam.
U U U - U - - -
Barátságunk ekép fejlett.
U - - - U - - -
Karon fogott, ha sétáltam,
U - U - U - - U
Úgy ügyelt rám, úgy segéljen,
- U - - - U - -
Mind a két szeme fényére;
- U - U U - - U
Azt mondom, hogy soká éljen.
- - - - U - - U
De kivált a szabad légtül
U U - U U - - U
Igen jól meg tudott óvni,
U - - - U - - U
Mit e derék hű embernek
U U U - - - - -
Nagy érdemül kell felróvni.
U - U - - - - U
Az Isten is áldja őt meg,
U - U U - U - U
A mért értem annyit lábolt.
U - - U - - - -
- Nevére nem emlékezem:
U - U U - - U U
Azt tudom, hogy porkoláb volt.
- U - - - U - -
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
|
Alliteráció
|