Szerző
Juhász Gyula

Juhász Gyula

a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője

1883. április 4. — 1937. április 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 4069 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. május 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Juhász Gyula

Hauser Gáspár

Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre,
Valamikor rég bársonyruha volt.
Fényes, finom. Az édesanyám vette,
Ki arany hárfán altatót dalolt.
Édesanyám hercegnő volt szegény
És alkonyatkor sírva csókolt engem,
Arany haj és glória volt fején.
És én elvesztettem.

Ne nézzetek e koravén ábrázatra,
Valamikor olyan volt, mint a hó,
Szelíd, finom. Az édesapám arca,
Ki herceg volt, csodaszép, csodajó.
Úr és beteg. Fehér kendő fején.
Búcsúzó csókkal csókolt mindig engem.
Úgy csókolt, mint a haldokló remény.
És én elvesztettem!

Most keresem a régi palotánkat
És a hercegi édenkertemet.
Az álmokat az arany nyoszolyában,
Tört játékomat, tűnt reményemet.
És dalolom az édesanyám dalát
És apám csókját csókolom. Felettem
Szállnak az évek s én várom tovább,
Amit elvesztettem!

Juhász Gyula aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


nemojano

2013. június 2. 09:46

Ismerem Juhász Gyula verseit, de nem gondoltam volna, hogy most, itt elolvasva kell rájönnöm ennek a versnek a gyönyörűségére!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom