Valahol, Erdély ősi szögében
U U U - - - U U - -
Titkos, nagy kőház. Ósdi, mállott.
- - - - - - U - -
Alatta mélyen,
U - U - -
Bús boltok alatt süket falak
- - U U - U - U U
Őriznek egy diákot.
- - U - U- U
Század kialszik s új század lobban:
- - U- - - - - - U
A diák ott vár elfeledten,
U U- - - - U - -
Befalazottan.
U U U - -
Lelke babona s árnyak hona,
- U U U U - - U U
De ő vár, meg se rebben.
U - - - U - U
Valami Nagyúr dobta le hajdan.
U U U U - - U U - -
Tán a várkisasszonyra nézett.
- U - U - - U - -
Vagy büszke dalban
- - U - -
Zengett újszerüt vagy keserüt,
- - - U - - U U -
Szépet vagy szent-merészet.
- - - - U - U
Ott vár a diák. (A kőház tornya
- - U U- U - - - U
Rég leomlott. Okos lakájok
- U- - U - U - -
S a sok tivornya
U - U - U
Megölték.) De vár, hogy sír a zár
U - - U - - - U -
S hogy fölenged az átok.
- U - U U - U
S messze, távolban, én érzem, látom:
- U - - U - - - - U
(Óh, bús babonák vércse-kedve)
- - U U - - U - U
Ez az én átkom.
U U - - U
Én várok, lesek, vén könnyeket
- - - U - - - U U
Ejtvén egy pergamentre.
- - - - U - U
| A
B
A
C
B
| 10
9
5
9
7
| | A
B
A
A
B
| 10
9
5
9
7
| | A
B
A
C
B
| 10
9
5
9
7
| | A
B
A
C
B
| 10
9
5
9
7
| | A
B
A
B
B
| 10
9
5
9
7
| | | |
|
Alliteráció
|