Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól U - U - U - - - U - - rongyokban állt meg a hideg kövön, - - U - U U U - U U ahol magasba szökkent a kolostor, U - U - U - - U U - - s hideg falak közt nyílt hideg öröm. U - U - - - U U U U Riadva látta szörnyű lángban égni U- U - U - - - U - U a fráter a költő tüzes szemét, - - U U - - U - U - amelybe vészesen forgott az égi U - U - U - - - U - U tűzrózsafény és a pokolszemét. - - U - - U U - U - Hozzája lépett s kérdé: "Mit keressz te?" - - U - - - - - U - U És Dante lelke elszállt messze, messze, - - U - U - - - U - U lelkét a poklok lángcsodái tépték. - - U - - - U -U - - Majd rátekintett a komor ivekre, - - U - - U U U U - U a víg paparcra s tompán megremegve U - U - - - - - U - U elfáradottan, sírva nyögte: "Békét!" - - U - - - U - U - -
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 11
11
11
| | A
A
B
| 11
11
11
| | | |
| Alliteráció |