Dukai Takách Judit

Békességkivánás

Kint sétáltam egykor mulattomból este,
Szemléltem a holdat s vérpatakot feste.
Kérdém, mit jelent ez, mondja meg valaki,
Melyre felelének az égnek alaki:
"A franc hőssel leszen háborútok néktek,
Majd a félelemtől tűz nélkül elégtek."
Igy megrongáltatik mostan Magyarország,
Hogy sok idő kell, még majd azt helyrehozzák.
Ezeknek mondása nálam már nem újság,
Bizonysága a sok, mozgó katonaság.
A nemesség felkel s már indul merészen,
Elszánva magát a hazáért egészen.
Indul már a francnak ontani vad vérét,
Fennhagyván tettével dicsőséges hírét.
Az ellenség viszont már fegyvert köszörül,
Hogy magyar vért ont, bízik s büszkén örül.
Azt mondják, hogy a had Isten decretuma,
Elfordítani is van tehát hatalma:
Add meg óh felettünk lakó szent Istenség,
Hogy legyen már egyszer állandó békesség.