Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
- - U - - - - U U - -
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
- - U U - - U - U - U
a munkát.
U - -
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
U - U - U - U - U - -
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
- - U - - - U - U - -
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
- - U - - U U U U - -
nem jött az álom.
- - U - -
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
- - U U - - - - U - -
százig olvasva s mérges altatókkal.
- U - - - - U - U - U
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
U U U - - - U - U - -
Izgatta szívem negyven cigarettám.
- - U - - - - U U - -
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
- - U - U U U U U - -
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
- - U - - - U U U - -
sétálgatok szobámba le-föl, ingben,
- - U - U - U U U - -
köröttem a családi fészek,
U - U U U - U - U
a szájakon lágy, álombeli mézek
U - U - - - - U U - -
s amint botorkálok itt, mint részeg,
U - U - - U - - - U
az ablakon kinézek.
U - U - U - U
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
- - U - - - - U U - -
Te ismered a házam
U - U U U - -
s ha emlékezni tudsz a
U - - - U - U
a hálószobámra, azt is tudhatod,
U - - U - U - - - U -
milyen szegényes, elhagyott
U - U - U - U -
ilyenkor innen a Logodi-utca,
U - U - U U U U U - U
ahol lakom.
U - U -
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
- - U - U - U - U U
Az emberek feldöntve és vakon
U - U - - - U - U -
vízszintesen feküsznek
- - U - U - -
s megforduló szemük kancsítva néz szét
- - U - U - - - U - -
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
U - U - - - U - U - -
mert a mindennapos agy-vérszegénység
- U - - U U - - U - -
borult reájuk.
U - U- -
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
- - U U U - U U U - -
s ők egy szobába zárva, mint dobozba,
- - U - U - U - U - U
melyet ébren szépítnek álmodozva,
U U - - - - U - U - U
de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz,
U - U - U - U- U - -
minden lakás olyan, akár a ketrec,
- - U - U U U - U - U
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
- - -- U - U U U - -
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
- - U - - - U - U - U
és az alvóra szól a
- U - - U - U
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
- - U- - - - U U - U
A ház is alszik, holtan és bután,
U - U - - - U - U -
mint majd száz év után,
- - - - U -
ha összeomlik, gyom virít alóla
U - U- - - U - U - U
s nem sejti senki róla,
- - U - U - U
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
U - U - - U U - U - U
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
U - U - U - - U U - -
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
U U U - U - - - U - -
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
- - U - U - - - U - -
Az égbolt,
U - -
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
U - U - - - U - U - -
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
- U U - - - U U U - -
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
- U - - - U - - U - -
s a csillagok
U - U -
lélekző lelke csöndesen ragyog
- - - - U - U - U U
a langyos őszi
U - U - U
éjjelbe, mely a hideget előzi,
- - U U U U U U U - U
kimondhatatlan messze s odaát,
U - U - - - U U U-
ők, akik nézték Hannibál hadát
- U - - - - U - U -
s most néznek engem, aki ide estem
- - U - U U U U U - U
és állok egy ablakba, Budapesten.
- - U U - - U U U - U
Én nem tudom, mi történt vélem ekkor,
- - U - U - - - U - -
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem
U - - - - - U - U - -
s felém hajol az, amit eltemettem
U - U U U U U - U - -
rég, a gyerekkor.
- U U - U
Olyan sokáig
U - U --
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
- - U U - - - - U --
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
- - - - - U U - U - U
a csillagok szikrázva, észrevétlen
U - U - - - U - U - -
meg-meglibegtek és távolba roppant
- - U - U - - - U - -
tűzcsóva lobbant,
- - U - -
egy mennyei kastély kapuja tárult,
- - UU - - U U U - -
körötte láng gyult,
U - U - -
valami rebbent,
U U U - -
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
U - U - - U - - U - -
a hajnali homály mély
U - U U U - -
árnyékai közé lengett a báléj,
- - UU U - - - U - -
künn az előcsarnok fényárban úszott,
- U U - - - - - U - -
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
U - U - U U - - U - -
előkelő úr, az ég óriása,
U - U - - U - - U- U
a bálterem hatalmas glóriása
U - U - U - - - U- U
s mozgás riadt, csilingelés, csodás,
- - U- U - U - U -
halk női suttogás,
- -U - U -
mint amikor már vége van a bálnak
- U U - - - U U U - -
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
U U U - U U - UU - U
Egy csipkefátyol
- - U - -
látszott, amint a távol
- - U - U - -
homályból
U - -
gyémántosan aláfoly
- - U U U - U
egy messze kéklő,
- - U - -
pazar belépő,
U - U - -
melyet magára ölt egy drága, szép nő
U - U - U - - - U - -
és rajt egy ékkő
- - U - -
behintve fénnyel ezt a néma békét.
U - U - U - U - U - -
a halovány ég túlvilági kékét,
U U U - - - U - U - -
vagy tán egy angyal, aki szűzi,
- - U - U U U - U
szép mozdulattal csillogó fejékét
- - U - - - U - U - -
hajába tűzi
U - U - U
és az álomnál csendesebben
- U - - - - U - U
egy arra ringó,
U - U - -
könnyűcske hintó
- - U - -
mélyébe lebben
- - U - -
s tovább robog kacér mosollyal ebben.
U - U - U - U - U - U
aztán amíg vad paripái futnak
- - U - - U U -U - U
a farsangosan-lángoló Tejutnak
U - - U - - U - U - U
arany konfetti-záporába sok száz
U - - - U - U - U - -
bazár között, patkójuk fölsziporkáz.
U - U - - - - - U - -
Szájtátva álltam
- - U - -
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
U - - - - - - UU - U
az égbe bál van, minden este bál van
U - U - - - U - U - U
és fölvilágolt mély értelme ennek
- - U - - - - - U - U
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
U - U - U - - U U - -
tündérei hajnalba hazamennek
- - UU - - U U U - -
fényes körútjain a végtelennek.
- - U - UU U - U - U
Virradtig
- - -
maradtam így és csak bámultam addig.
U - U - - - - - U - U
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
- - U - - - U - U - -
ezen a földön, mily silány regéket,
U U U - - - U - U - -
miféle ringyók rabságába estél,
U - U - - - - - U - -
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
- - U - - - U - U - -
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
U - U - - - U - U - -
és annyi rest éj
- - U - -
s csak most tünik szemedbe ez az estély?
- - U - U - U U U - -
Ötven,
- -
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
U - U - U - - - U - -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
U - UU U - - - U - -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
U - U - U - U - U - U
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
U U U - - - U - U - -
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
U - U U U - - - U - -
Szóval bevallom néked, megtörötten
- - U - - - - - U - -
földig borultam s mindezt megköszöntem.
- - U - - - - - U - U
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
- - U - - - - U U - -
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
- - U - U - - - U - -
de pattanó szivem feszitve húrnak,
U - U - U - U - U - -
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
U - U - U - U U - U
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
- - U - - - U - U - U
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
- - - - U - U - U - -
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
U - U - U - U- U - U
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
- - U - U - - U U - -
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
- - U - U - - - U - -
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
- - U - U - U - U - -
vendége voltam.
- - U - U
| A
B
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
G
F
G
G
G
G
| 11
11
3
11
11
11
5
11
11
11
11
11
11
11
9
11
10
7
| | A
A
B
C
C
B
C
C
C
D
E
D
E
F
F
G
G
H
H
I
I
G
G
J
J
G
G
G
| 11
7
7
11
8
11
4
10
10
7
11
11
11
5
11
11
11
11
11
11
11
7
11
10
6
11
7
11
| | A
A
A
B
B
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
| 11
11
11
3
11
11
11
4
10
5
11
10
10
11
11
| | A
B
B
A
| 11
11
11
5
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
H
H
I
I
H
H
| 5
11
11
11
11
5
11
5
5
11
7
11
11
11
11
11
10
6
11
11
| | A
A
A
A
B
B
B
B
C
C
D
C
D
E
F
F
E
E
G
G
H
H
| 5
7
3
7
5
5
11
5
11
11
9
11
5
9
5
5
5
11
11
11
11
11
| | A
A
A
B
B
B
B
| 5
11
11
11
11
11
11
| | A
A
B
C
B
C
B
B
B
| 3
11
11
11
11
11
11
5
11
| | A
A
A
A
B
B
A
A
| 2
11
11
11
11
11
11
11
| | A
A
B
B
C
C
B
C
C
B
C
| 11
11
11
10
11
11
11
11
11
11
5
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|