Szerző
Vajda János

Vajda János

magyar költő és hírlapíró

1827. május 7. — 1897. január 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2789 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. január 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Vajda János

Búcsú

Az itélet szól a tornyon:
Üt az óra, fönn a horgony;
Menni kell - Isten veled.

Utójára most csókollak...
Oh hogy most érzem, tudom csak,
Mennyire szerettelek!

Néma ajkad oly beszédes,
Sohase volt olyan édes;
Olyan édes - és ugy fáj!

Elhagyom én e vidéket;
De el nem föd soha téged,
Nincsen az a messze táj!

A hajón a könnyü podgyász,
A szivemen a nehéz gyász,
Az égen sötét ború.

Most csöngetnek utójára -
Az itélet trombitája
Nem lehet oly szomorú!

1850.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!