Egy ablaka lesz a szobámnak U - U U U U U - U És arcomon ezer redő - - U U U - U - S száz lépésre a temető. - - - U U U U - Kis temető a falu alján, - U U - U U U - - Olyan szelíd s mégis merész: U - U - - - U - Holdas éjen szemembe néz. - U - - U - U - Hajnalig bámulunk egymásra - U - - U - - - U S olykor a lelkem is remeg: - U U - U - U - Jaj, a temető közeleg. U U U U - U U U Engem is visznek titkos szárnyak - U - - - - - - - S már azt sem tudom, hogy vagyok, - - - U - - U - Hogy élek-e? S a Hold ragyog. U - U U U - U U Alszik a falu, én virrasztok, - U U U U - - - - Nézem, nézem a temetőt: - - - U U U U - Itt van az ablakom előtt. - U U - U U U - Síró, rettegő félálomban - - - U - - - - U Ezerszer is megkérdem én: U - U - - - U - Én szállok, vagy ő jön felém? - - - U - - U -
| A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | | |
|
|