Viharra dördült az ég alja távol.
U - U - - U - - U - -
László morzsolta a szent olvasót,
- - - - U U - - U -
aztán letette, s a vén bibliából
- - U - U U - - U- -
halkan, hivőn deákul olvasott.
- - U - U- U - U -
Hálát adott, hogy jámborak a népek,
- - U - - - U U U - -
s kihalt az elhagyott pogány berek.
U - U - U - U - U -
Szavára villám lobbant és setét lett,
U - U - - - - - U - -
az arca elsápadt s megreszketett.
U - U - - - - - U -
És messze az ég kékes, ferde, kancsal
- - U U - - - - U - -
tüzét veté el a felhőn vadul,
U - U - U U - - U U
úgy, mint midőn még háborgott Hadúr.
- - U - - - - - U -
S vér-csapta szüggyel a fényködbe fent
- - U - U U - - U -
a karcsu gím könnyezve megjelent,
U - U - - - U - U -
halálra válva, lángoló aganccsal...
U - U - U - U - U - U
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
B
| 11
10
10
| | A
A
B
| 10
10
11
| | | |
|
Alliteráció
|