Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, - U- - - - - - U - Most gyertek szabad mellű örömök - - - U - - - U U - S pusztuljatok bilincses iskolák. - - U - U - U - U - De elcsitult a jókedv-förgeteg U - U - U - - - U - S helyére ült a döbbent némaság: U - U - U - - - U - Köröttünk már az Élet csörtetett. U - - - U - - - U - Óh, ifjui, szent megjózanodás, - - UU - - - U U - Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, U - - - - - U- U U Emléketek ma is milyen csodás. - - U - U - U - U - Hős harc az Élet és megélni szép, - - U - U - U - U - Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók U - -U - U - - U - Ifjú vitézlők lengeteg szivét. - - U - - - U - U - Ha élet zengi be az iskolát, U - - - U U U - U - Az élet is derűs iskola lesz. U - U - U - - U U - S szent frigyüket így folytatják tovább. - U U U - - - - U - Én iskolám, köszönöm most neked, - - U - U U - - U - Hogy az eljött élet-csaták között U U - - - - U - U - Volt mindig hozzám víg üzeneted. - - - - - - U U U U Tápláltad tovább bennem az erőt, - - - U - - U U U - Szeretni az embert és küzdeni U - U U - - - - U U S hűn állni meg Isten s ember előtt. - - U U - - - U U - Június van s nagyon magam vagyok - U- - U - U - U - S kisértenek élt éltem árnyai U - U U - - U - UU S az elbocsátó iskola-padok. U - U - - - U U U U S én, vén diák, szívem fölemelem - - U- - - U U U - S így üdvözlöm a mindig újakat: - - - U U - U - U - Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. - - U- - - U - U U Bár zord a harc, megéri a világ, - - U - U - U U U - Ha az ember az marad, ami volt: U U - U - U U U U - Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. U - - - U - - - U-
| A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | | |
| Alliteráció
|