A láng ellibbent a sötétben,
U - - - - U U - U
amint betört a szélroham,
U - U - U - U -
de mi már hallgattunk is régen,
U U - - - - - - -
mint az öregek, komolyan,
- U U U - U U -
nekünk nem mondott semmi újat
U - - - - - U - U
az a hirtelen zivatar,
U U - U - U U -
belénk nem csapkodtak a gallyak,
U - - - - U U - -
minékünk nem volt ravatal
U - - - - U U U
az elfeketült föld s a mennybolt,
U - U U - - U - -
mely oszladozni fölfakadt.
U - U - U - U -
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
- - - - - - U - -
Még csak biztató szavakat
- - - U - U U -
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
- - - - - - - - U
mint munka után ki leül.
- - U U - U U-
Csak ültünk ott, mi három árva,
U - - - U - U - U
ki-ki magában, egyedül.
U U U - U U U U
| A
B
A
B
C
D
D
D
E
D
E
D
F
G
F
G
| 9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
| | | |
|
|