Temetés után
A láng ellibbent a sötétben,
amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
mint az öregek, komolyan,
nekünk nem mondott semmi újat
az a hirtelen zivatar,
belénk nem csapkodtak a gallyak,
minékünk nem volt ravatal
az elfeketült föld s a mennybolt,
mely oszladozni fölfakadt.
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
Még csak biztató szavakat
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
mint munka után ki leül.
Csak ültünk ott, mi három árva,
ki-ki magában, egyedül.
1935. augusztus 12.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2012. december 12. 11:58 |
Igen. Inkább a gyászra való emlékezés.Az egész múlt időben van.
2012. december 12. 11:19 |
Kedves Ilona!
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a hibás kategóriára. Amikor ez a vers felkerült az oldalra, még kevesebb kategória volt az oldalon, ezért kerülhetett a kiválasztott kategóriába. Most átraktam a gyászversek közé.
2012. december 12. 10:23 |
Nem értem ez a vers miért kapott Halál címkét. Szerintem nem a halálról szól, bár vélhetően halállal kapcsolatos élmény ihlette, szerintem azonban mégis csupán egy emlékezés.
Nem konkrétan a Halál fejeződik ki benne.