Ülök magamban
Kis hajlékomban üldögélek,
Szakállam a küszöbre nő.
Ott ballag el ablakom alatt
S be-bekiált a vén Idő.
Ott suhan el ablakom alatt
Árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
Virágok bomlanak a fákon.
Én nem tudom, miért zokogok úgy,
Hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állanak meg
S mért néznek úgy az emberek?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!