Szerző
Bajza József

Bajza József

költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

1804. január 31. — 1858. március 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1002 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2012. december 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Bajza József

Az eljegyzett

Te, ki látva könnyeim,
Oly setét, oly bús valál,
Volna szíved, gyászos éj!
Most reám mosolyganál;
Boldogságom érzenéd,
S áldanád a végzetet,
Mert örökre bírom én,
Akiért e szív epedt.

Lámpaként meggyújtanád
Tündöklő szép holdadat;
Csillagidnak ezrede
Ékesítné arcodat;
Hogy ragyogjon föld s egek
A szerencse ünnepén,
A midőn boldog levék,
Gyászod régi társa én.

De te, mint a néma sír,
Szívtelen vagy és hideg,
Képed zordon, elborúlt,
Kebled puszta, rengeteg.
Víg barátod vagy komor,
Arcod egyképpen setét;
Szánlak, hogy nem értheted
E sziv égi érzetét.

Bajza József aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!