francishsmn kedvenc versei
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a szerelem?
Oh szerelem, te óriási láng!
Ki a világot gyujtod ránk...
Ha egyszer a nap egy nagy éjszakán
elveszne a Föld tulsó oldalán...
Kis szürke ló húzza
A fakó szekeret,
Fakó szekérkasban
Zöld dohánylevelet.
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem vagyok én ébren, csak szépet álmodom.
Arcomat éri
hajnali fény
és sírva, remegve,
zokogva, nevetve
álmodom, álmodom, álmodom én.
boldogan ring a szálerdő képe.
Lopózva bujok ezer kusza bozóton át
és mikor rápillantok a tó opálos tükrére...
Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.
A hold az égen fehér fényben áll.
Falomb nem mozdul. Alszik a madár.
Hervadott virág vagyok, mit
Életed könyvébe tettél,
S bár forrón szeretve egykor -
Oda zártál, ott feledtél.
Az ablakból egy hegyre látok,
engem nem lát a hegy;
búvok, tollamból vers szivárog,
bár minden egyre megy...