Kempi kedvenc versei
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse...
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.