43Valeria kedvenc versei
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Emléked nincsen és mégis kiáltva
Beszéli, hogy nem élsz, hogy megbukál...
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom játék nélkűl a gyermek nem lehet.
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem vagyok én ébren, csak szépet álmodom.
Kis méh! te a füvet, fát
S virágokat leped,
Hogy édes kelyheikből
Gyüjthessed mézedet.
Szende szerény ibolyák völgyén füzögetve bokrétát,
Szökdele berkének kedvesem árnyai alatt.
Itt van a szép kikelet,
Ég-föld örül és nevet.
Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.
Igaz Isten ne hagyj, tűrésre erőt adj,
Nyújtsad segedelmedet,
Enyhéts szívem kínját, gyógyítsad fájdalmát...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
Még ez egyszer, még útószor
Hadd zendűljön meg dalom;
Mért sebeim' rejtegetni?
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári éjek üde harmata
Meg nem szépíti sáppadó szinét.