Zigány Árpád versei az állatokrólköltő, író, újságíró és műfordító |
Hajrá! hajrá! - szól a kürt: - hajtják a vadat
Róka koma, mint a szél, sebesen szalad;
Két kis nyulat fölriaszt, de nem bántja ám,
Mert a kutyák, vadászok vannak a nyakán...
Nagy orrmányu állat ám az elefánt:
De csak ne félj tőle! - mert senkit se bánt;
Nagyon szelid állat, okos, engedelmes,
Ha jól bánnak vele, nem is veszedelmes.
Tyúk-anyó meg a csibéi vigan eszegetnek;
Minden magot, minden szemet föl-csipegetnek;
Ám a gonosz czirmos czicza nem hagy békét nekik,
Alattomban a kis csibék mögé settenkedik.
Vadgalamb száll ágról-ágra,
keresi a párját:
Ha meglelte, turbékolva
a nagy erdőt járják...
Befujta az utat a hó,
fáznak a kis madarak;
Éheznek is, mert a havon
egy szem búza sem akad.
- Hess, te czicza! siczcz, te czirmos! -
még mi nem jut eszébe,
Hogy a kakast megugrasztja,
s kárt tegyen a csirkébe!
Mi az: madárijesztő?
csupa rongydarab:
S mégis elriadnak tőle
a kis madarak...
Csip-csip, kis csibéim,
jertek hozzám, jertek:
Piros búzaszemet,
kölest hintek nektek...
De szép fészek! - négy tojás van benne:
Ha kiszedném: - ejnye, de jó lenne!
Igaz, derék, hű kutyának
nincsen sehol párja:
Az embernek nincsen nála
hívebb jobb szolgája...
Éjjel jár a bőregér, ha leszállt a nap,
Pusztitja a sok legyet, tücsköt, bogarat...
Csinos czicza falatozott,
És észre se vette,
Hogy a kutya ólálkodva
Bujkál körülötte;
No most mindjárt
hajba kapnak...
Erdők sűrűjében, hol a lomb fakad,
Élnek a kis őzikék, meg a dámvadak;
S ha megúnták már a zöld erdőt, a fát,
Kijönnek a rétre, mely jó füvet ád.
A juh derék állat, sok hasznát veszik,
A gyapját lenyírják, húsát megeszik;
Gyapjából posztó lesz, a tejéből sajt,
Szarva és bőre meg egyéb hasznot hajt...