Zigány Árpádköltő, író, újságíró és műfordító |
Tollbokréta a fejében,
Éles balta az övében,
jön a Gyurka szaporán;
Támadásra, harczra készen,
Tetőtől-talpig egészen
marczona, hős indián.
Két kis pásztor kora reggel
a mezőre kimegyen:
Legeltetni báránykáját
réten, völgyön és hegyen;
Ha pihennek, a kis Jutka
szépen ölébe viszi...
Messze Afrikában,
a hol a nap éget,
S nagyon átheviti
a köves vidéket;
A forró homokban
nem tud ló járni,
Más teherhordozót
kellett hát találni.
Csörgő lánczon hátul tánczol,
visit, makog egy majom:
Kis gyerekek, ennél szebbet
nem láttatok, mondhatom!
Két galambom van én nékem
mind a kettőt szeretem,
Az ölemben hordozgatom
és a számból etetem.
Szól a hindu vékony sípja,
A kígyóját most tanítja:
Jár a kígyó jobbra-balra...
Kerti padon két kis testvér
egymás mellett üldögél,
Köröskörül a rózsákat
meg-meglibbenti a szél;
A kis babát csicsigatják,
míg elalszik ölükben:
Édes öröm, boldog öröm
mosolyog a szemükben.
- Czicza, czicza, jól vigyázz,
a gombolyag szalad:
Rajta, ugorj rá hamar, -
Kapd be, - hámm! - egy falat!
- Bari, bari, bárányka,
füvet szedtünk néked:
Gyönge füvel, virággal
etetgetünk téged;
Egész nap beczézgetünk,
elviszünk legelni:
Úgy szeretünk, hogy veled
be se tudunk telni!
Apró ruczák, kis libák
a patakra járnak,
Mert a sárban bogarat,
gilisztát találnak...
Öreg bohócz a fiát korán tanítgatja,
Abrincson átugrani, jó korán szoktatja.
Ninini, a Ferike,
Czilinder a fejibe,
Nagy pipa a szájában,
Apja botja markában...
Kis kertemben piros rózsa
kivirágzott hajnalra:
Párosával leszakítom
s betűzöm hajamba:
A többivel telerakom
ezt a kis kosarat...