Zerinváry Szilárdtanár, csillagász, természettudományi író és költő |
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat réges-régen
Elsirattam és elfeledtem.
Mi lesz az emlék, hogyha elfakul?
Mint hullócsillag, messze-messze hull.
Mozdulat- és hang nélkül élnek;
A cseresznyefa csókját hintik
A kósza szélnek.
Színek csatáznak kint a réten,
A lombok égnek:
Nótázó kedve van a tarka
Tavaszi rétnek.
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden vallomás
A májusunkhoz visz közel.
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán meg se súghatom,
hogy milyen nagyon is szeretlek.