Wohl Janka

Wohl Janka

az első magyar zsidó írónő, Wohl Stefánia nővére
1846. (Pest) — 1901. május 23. (Budapest)

Szerző figyelése

Báró Eötvös Józsefhez

Fenn, a hon csillagos mennyezetén,
Király, mint a nap a csillagok között,
Úgy állsz, te nagy, az égiek helyén
Örök sugárral szent hazád fölött.

Tovább...

Menj halni, lant

Jer, lant, kezembe, jer; de lant, ne várd
Hogy lelkedet, mit húrjaidba zárt
Egy sejtő isten, szabadítsam ki...

Tovább...

Ha elhagyottan...

Ha elhagyottan, fényes pusztaságban,
Magányosan a nagy, zsúfolt világban
Feledve áll egy szenvedő,
Ez az, akin minden szem kérdve nyúgoszik,
Kin az egész világ megosztozik...

Tovább...

A dalhoz

Hatalmasan ragadtad meg szívem,
Te Isten szózata, oh dal!
Lebilincselted és felkaptad lelkem,
Hogy mit a földön a földeken nem leltem...

Tovább...

Szemere Pálhoz

Oh engedd, hogy én, kis madárka
Téged, a sast, megénekeljelek,
S vágyó kebelből halk, szerény dalommal
A messze távolból köszöntselek.

Tovább...

Azt mondjátok...

Azt mondjátok, nincs dalaimban érzet,
Nem érzi szívem, lantom mit beszél,
Képzelet mind, mit szenvedélyes hangon
A dal a lélek mélyibül regél.

Tovább...

Gróf Vass Ottilia emlékkönyvébe

Oh, van egy égő nyughatatlanság,
Mellyel az emberek már megszületnek,
Egy gyötrő kín, melyet magok szeretnek,
Sovárgó vágy, mely nékik boldogság.

Tovább...

Nem dicsőség...

Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas lelkem vágy-remegve
Szellemkarjait.

Tovább...

A könnyekhez

Folyjatok, oh folyjatok ki,
Fájdalmamnak égő könnyei,
Folyjatok tengerként végtelenbe,
Szerelem sejtelme
Hogyha hí!

Tovább...

Egy szellemhez

Fakó sugára már csak árnyékokba,
Kétes, bizonytalan ködbe merül.
S képedre száll
Egy fénysugár,
És ott megáll,
Megáll!

Tovább...

Nyugalom

Zengjed el álmaid, ifjui szív,
Csöndes az éj,
Fátyla nem árul el; árnya, az hív,
S zengeni kéj.

Tovább...

Egy költőhez

Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És elbúsúltam ifjuságodon;
Eltűnt, oh, elenyészett éveiden,
Oly bánatosan méla arcodon.

Tovább...